Tudjuk, hogy az ép hallás elengedhetetlen feltétele a beszéd észlelésének, felfogásának, és ezen keresztül a beszéd kialakulásának.

A csecsemők már igen korán megtanulják megkülönböztetni a beszédhangot más hangoktól és 2-3 hónapos korukra már a hangok mögött rejlő érzelmeket is érzik.

Ha megfelelő a gyermek beszédészlelése, akkor képes lesz rá, hogy a beszéd hangjait, hangkapcsolatait és hosszabb hangsorokat felismerje és megismételje úgy, ahogy hallotta. Ehhez fontos, hogy akkor is tudjon figyelni egy-egy közlésre, ha zaj van körülötte, ha a hallott beszéd tempója túl gyors, esetleg elmosódott. Lényeges, hogy a hangokat megfelelő sorrendben hallja meg és legyen képes felidézni. Nem mindegy, hogy pék, vagy kép volt az elhangzott sorrend, hisz mindkettő mást jelent. Vagy nem elegendő annyit hallanunk, hogy kapál, ha azt mondták, hogy kalapál. Itt rögtön láthatunk tehát két hibatípust is a rettegett diszlexia tünetei közül, persze itt a tévesztést egyszerűen a beszédészlelés zavara okozta! Ha megfelelő vizsgálattal felismerjük a beszédészlelés zavarait és megkezdjük időben a fejlesztést, megelőzhetjük tehát az olvasás és írás tanulása során fellépő és ebből adódó nehézségeket.

A beszédészlelés nem azonos a beszédértéssel, hiszen egy jól észlelő gyerek meg tud ismételni egy számára ismeretlen szót anélkül, hogy tudná mit is jelent. A beszédértés már egy magasabb szintje az anyanyelvnek, hiszen itt már nem csak felfogjuk, hanem értelmezzük is a hallottakat.