Az artikulációs zavar a beszédhangok helytelen kiejtése, vagyis a kiejtés tisztaságának olyan zavara, melyet az adott nyelvi közösség normájától való eltérés jellemez. A gyermek egy vagy több beszédhangot torzítva ejt (pl. a sz hang ejtésénél nyelve kicsúszik a fogai között), más hanggal cserél (pl. „sajt” helyett „szajt”), vagy kihagy (pl. „holnap” helyett „olnap”).

Az artikulációs zavarnak lehetnek organikus (szervi) vagy funkcionális okai. Organikus oknak nevezzük azt, ha az artikulációs zavart valamilyen szervi eltérés okozza. Ide tartoznak a beszédszervek fejlődési rendellenességei, úgy mint a fogazati rendellenességek, a lenőtt nyelvfék, vagy az ajak, illetve szájpad rendellenességei. A halláskárosodás is organikus ok. Ilyenkor az elsődleges teendő a rendellenesség megszüntetése vagy csökkentése, melyhez általában orvosi beavatkozás szükséges. A logopédiai terápia ezt követően, vagy ezzel párhuzamosan valósul meg.

Funkcionális ok lehet például a gyermek beszédszervi mozgásának, finommotorikájának ügyetlensége, pontatlansága, illetve a hallási figyelem, a beszédészlelés fejletlensége, a beszédhangok hallás utáni megkülönböztetésének nehézsége.